Feszültség a Budapest Airport körül: elégedetlen az állam a külföldi üzemeltetővel
A Budapest Airport Zrt. a tavalyi pénzügyi eredmények és a 2026-os utasforgalom alapján is rekordokat dönt, ám a 80 százalékos tulajdonos magyar állam és a menedzsmentjogokat gyakorló, 20 százalékos részesedéssel bíró francia Vinci Airports között egyre feszültebb a viszony.
Az új kormányzat szerint a külföldi partner túlzottan a rövid távú profitra összpontosít, miközben a repülőtéri fejlesztések, a vasúti összeköttetés és a kereskedelmi szolgáltatások terén háttérbe szorítja a nemzeti érdekeket és a minőséget.
Üzleti szempontból kiemelkedően teljesít a társaság: a 2025-ös 183 milliárd forintos árbevétel és 71 milliárd forintos adózott eredmény után az idei évben is csúcsokat dönt, miután júliusban és augusztusban egyaránt kétmillió fölé ugrott a havi utasszám. Eközben az igazgatóságban már átvették helyüket a Tisza-kormány képviselői, ami érezhető irányváltást hozott az állami tulajdonosi fellépésben.
A korábbi kormány zökkenőmentesebb viszonyt ápolt a francia partnerrel, a jelenlegi vezetés azonban úgy látja, hogy a visszavásárláskor túl nagy mozgásteret engedtek a Vincinek. Az új állami szereplők kritikája szerint a menedzsment túlságosan gyarmatként tekint az országra, és igyekszik minden nyereséget kisajtolni a repülőtérből. Ezt a feszültséget a Vinci diplomatikusan a minden partnerségben előforduló természetes véleménykülönbségek számlájára írja, az állami oldalról viszont egyértelmű az elégedetlenség.
A Terminal+ program és a reptéri vasút vitája
A nézeteltérések egyik fő forrása az egymilliárd eurós Terminal+ beruházási program. A magyar fél túlságosan fapadosnak és szűkösnek tartja a terveket, továbbá elfogadhatatlannak nevezi a hazai időjárási viszonyokhoz nem illő szabadtéri megoldásokat. Bár a repülőtér vezetése szerint a fejlesztés az ütemterv szerint halad, a kormányzati nyomás miatt a tervek érdemi módosítására lehet szükség.
Szintén kifogásolják az új döntéshozók, hogy a repülőtér bizonyos szolgáltatásait – például a takarítást és a biztonsági feladatokat – továbbra is a korábbi rendszerből megmaradt, kormányközeli cégek végzik. Emellett az állam szívesebben látna több hazai vállalkozást a vendéglátóhelyek és a vámmentes boltok üzemeltetésében a jelenleg domináns, nagy nemzetközi láncok helyett.
Komoly vitákat szül a reptéri vasút kérdése is. A kormányzat nyitott a koncessziós modellre, mivel a beruházást így a külföldi befektetők és az utasok finanszíroznák a költségvetés helyett. A megállapodást a Vinci vezette konzorciummal azonban csak akkor írják alá, ha számukra kedvező feltételeket tudnak kialkudni. A januárban induló egyeztetéseket nehezíti, hogy a reptér menedzsmentje állítólag a vasút miatt kieső parkolási bevételeket is számonkéri az államon, amit a kormányzati oldal értetlenül fogadott.
Turisztikai stratégia és vállalati kultúra
A konfliktusok a turisztikai stratégiára is kiterjednek. A magyar fél a diszkont-légitársaságok járataival érkező, legénybúcsús turisták helyett a kultúrát kereső, többet költő ázsiai és skandináv utazókat részesítené előnyben, és elvárná, hogy a repülőtér járatfejlesztései is ezt a célt támogassák.
A közös munkát a vállalati kultúrák különbsége is lassítja, mivel a franciák óvatosabb, párizsi jóváhagyásokra építő döntéshozatalával ütközik a magyar oldal gyorsabb tempót diktáló vezetési stílusa.
Bár a szerződés elméletben lehetővé tenné, hogy a Vinci 49 százalékra növelje a részesedését, ennek jelenleg gátat szab a cég belgrádi koncessziós szerződése, amely tiltja a húsz százaléknál nagyobb tulajdonszerzést a szerb főváros 450 kilométeres körzetében. Egyelőre egyik fél sem akar szerződést bontani, de a két tulajdonosnak a sikeres együttműködéshez a puszta profitmaximalizálás helyett meg kell találnia azokat a kompromisszumokat, amelyek a hosszú távú magyar érdekeket is szolgálják.
