Bojár Gábor szerint a vagyonadó fenntartja a társadalmi békét
Bojár Gábor, a hazai üzleti élet egyik meghatározó szereplője határozottan kiáll a vagyonadó bevezetése mellett. Az üzletember úgy véli, hogy bár a szakmai ellenérvek és a tehetős réteg felháborodása érthető, a társadalmi béke fenntartása mindennél fontosabb.
Álláspontja szerint noha a progresszív jövedelemadó közgazdaságilag észszerűbb megoldás lenne, a vagyonadó elfogadható politikai kompromisszumnak tekinthető az előző kormány leváltásáért cserébe.
Amikor a vagyonadó ötlete a választási kampányban felmerült, Bojár azonnal kiállt a javaslat mellett, függetlenül attól, hogy éles kritikákat kapott a leggazdagabbak listáján szereplő üzlettársaitól és az adószakértőktől. A bírálók a tőke elmenekülésétől, a hazai vállalkozók versenyhátrányba kerülésétől, a gazdasági növekedés lassulásától, valamint a magas adminisztrációs terhektől tartottak.
Az üzletember szerint azonban ezeknél a közgazdasági érveknél lényegesen fontosabb a társadalmi béke, amelynek biztosítása elsősorban éppen a kapitalizmus nyerteseinek alapvető érdeke.
Súlyos jövedelmi és vagyoni szakadék, degresszív közteherviselés
Magyarországon a társadalmi szolidaritás rendkívül alacsony, miközben a jövedelmi és vagyoni szakadék hatalmas – állítja a milliárdos. A hazai adórendszer kifejezetten a legszegényebbeket terheli, míg a tehetősebbeknek kedvez.
Nyugat-Európával ellentétben a magyar közteherviselés erősen degresszív, hiszen az egykulcsos személyi jövedelemadó, a plafonált szociális hozzájárulási adó és az Európai Unió legmagasabb áfakulcsa miatt a szegényebbek a jövedelmük jóval nagyobb hányadát fizetik be az államkasszába. A vagyonosabbak ezzel szemben a bevételeik jelentős részét befektetik, vagy külföldön költik el.
A támogatók igazságosabb közteherviselést várnak a vagyonadótól, a kritikusok viszont tőkekiáramlást és nehezen kezelhető gyakorlati problémákat emlegetnek. Közgazdasági szempontból a progresszív jövedelemadó valóban hatékonyabb és kevésbé torzító megoldást jelentene, mint a vagyonadó. Utóbbi ugyanis arra kényszerítheti a cégtulajdonosokat, hogy az adó megfizetéséhez forrásokat vonjanak ki a vállalkozásból, ami gátolhatja a beruházásokat és a gazdasági növekedést.
Ugyanakkor a céges vagyon teljes adómentessége sem jelentene megoldást, mert az azonnali visszaélésekhez vezetne, hiszen sokan a cégbe menekítenék a luxusvagyontárgyaikat. A vagyonadó nagy előnye ugyanakkor éppen az, hogy a tulajdonosokat a tőke értékteremtő, vállalkozói befektetésére ösztönzi a luxusingatlanok, jachtok és magánrepülők felhalmozása helyett.
Politikai kompromisszum a racionálisabb megoldás helyett
Bojár rávilágít arra is, hogy a Tisza Párt pusztán politikai okokból választotta a vagyonadót a racionálisabb progresszív jövedelemadó helyett. Míg egy sávos, a magasabb jövedelmeket jobban terhelő adórendszer szavazók tömegeit érintette volna érzékenyen, a vagyonadó csupán néhány ezer embert érint.
Az üzletember úgy véli, hogy ha ez a politikai ígéret volt az ára az országnak hatalmas gazdasági és morális károkat okozó előző rendszer leváltásának, akkor ez a kompromisszum bőven megérte.
