Bod Péter Ákos: Megkésett búcsú az unortodoxiától
Az Orbán–Matolcsy-féle unortodox gazdaságpolitika egyre nyilvánvalóbban tévútnak bizonyult, legalábbis ha a cél az európai felzárkózás, az intézményi és gazdaságszerkezeti hasonulás, valamint a társadalmi jólét növekedése lett volna – írja Bod Péter Ákos, a Budapesti Corvinus Egyetem professzora.
A 2026-os kormányváltással és a Tisza Párt határozott euróbevezetési programjával történelmi esély nyílt a gazdaság stabilizálására, a neheze azonban még hátravan. A feszes csatlakozási pálya és a gazdaság felélesztése megköveteli, hogy az új vezetés még idén vezesse ki az örökölt, piacrontó állami beavatkozásokat, megteremtve ezzel a valós verseny feltételeit.
A professzor rámutat: térségünkben immár közel négy évtizede tart a visszatérés a tervgazdaság valamely formájából a modern piacgazdasági rendre, és azóta zajlik az európai visszaintegrálódás. A korszak tapasztalataiból a gazdaságtan két alapigazságot szűrt le.
Az egyik: a fejlett országok élenjáró gazdaságpolitikai gyakorlata és a nyugati fejlődés során megalkotott intézményi rend nem alkalmazható „egy az egyben” azokban az országokban, amelyek a nem piaci kitérőt is bejárták. Nem csupán arról van szó, hogy az optimális modellpályát a peremvidéken nem sikerül a tanácsolt módon befutni, és az élenjáró intézmények átvétele zökkenőkkel jár.
Ennél többről van szó: a múltbéli struktúrákból és társadalmi viszonyokból adódó helyi sajátosságok, valamint az erőforrás-ellátottsági különbségek miatt szükségszerű bizonyos útvonalfüggés. A periférián emiatt elvileg is más az optimális gazdaságfejlődési pálya, és másként működnek az intézmények – állapították meg már az 1990-es évek elején a társadalomtudósok.
