Mit mutatnak a keleti nyitás eredményei?
2012 tavaszán a magyar kormány bejelentette a keleti nyitás politikáját, amelynek célja a külkereskedelem szélesítése és a keleti országok piacain való erősödés. A célkitűzés az volt, hogy az ázsiai exportpiacokon jelentős növekedést érjenek el. Az eddigi tapasztalatok és a 2025-ös adatok azonban vegyes képet mutatnak az eddigi teljesítményről.
A legfrissebb statisztikák szerint a magyar kivitel Ázsiába mutatott aránya 2008-ban 9,4% volt, míg 2025-re ez 7,3%-ra csökkent. Ez arra utal, hogy a várt kiviteli offenzíva, amely a külkereskedelem diverzifikálásához vezetett volna, nem valósult meg. A pénzügyi válság előtti időszak adatai a kiindulási alapként szolgálnak, mivel 2010-től a globális gazdasági helyzet instabilabbá vált.
Ha az orosz-ukrán háború következtében embargó alá került Oroszországot figyelmen kívül hagyjuk, a helyzet kissé kedvezőbb: Ázsia részesedése a magyar kivitelből 5,8%-ról 6,7%-ra nőtt. Azonban fontos hangsúlyozni, hogy ez inkább stagnálás mintsem folyamatos növekedés, ami nem az a dinamizmus, amelyre a kormány a keleti nyitás során számított.
A keleti nyitás elméleti kerete úgy fogalmazta meg céljait, hogy meg kell őrizni az eddigi kereskedelmi kapcsolatok erejét nyugat-európai és új EU-tagállamokkal, miközben a hangsúly a dinamikusan fejlődő keleti piacokra helyeződött. Ennek érdekében különösen az olyan országok a fő célpontok, amelyeknek jelentős piaci keresletük van. Azonban a vizsgálatok alapján a kormány által várt exportnövekedés és a kereskedelmi kapcsolatok diverzifikálása nem valósult meg a kívánt mértékben.
Összességében a keleti nyitás politikája, amelyet a Széll Kálmán Terv 2.0 keretein belül indítottak, eddig vegyes eredményekkel zárult, és a kívánt pozitív tendencia nem látszik megvalósulni. A következő lépéseket és lehetőségeket érdemes alaposan megfontolni, hogy a célok eléréséhez mélyebb és tartósabb kereskedelmi kapcsolatok jöjjenek létre a keleti államokkal.
