Kiderült az igazság a magyar orvosi ügyeletről: elképesztő összegbe kerül egyetlen vizit, miközben konganak az ürességtől
A fővárosi alapellátási ügyelet biztonságosan működik, ugyanakkor jelentős kihasználatlan kapacitással dolgozik – derül ki egy friss egészségügyi közgazdasági elemzésből, amelyet a Háziorvosok Online Szervezetének balatonalmádi konferenciáján mutattak be az Országos Mentőszolgálat adataira építve.
Az értékelés szerint a betegforgalom döntő többsége nem igényel valódi sürgősségi beavatkozást, a rendszer jelenleg leginkább a lakosság megnyugtatását szolgáló kényelmi szolgáltatásként funkcionál.
Budapesten az ügyeleti rendszert lakosságarányosan jóval kevesebben veszik igénybe, mint vidéken. Míg a fővárosban ezer lakosra évente mintegy 60 ügyeleti ellátás jut, addig az országos átlag 97. A különbség részben a budapesti magánegészségügyi szolgáltatók szélesebb körű elérhetőségével magyarázható.
Az adatok arra is rávilágítanak, hogy az ügyeletre érkezők túlnyomó többsége nem súlyos beteg. Az esetek 93 százaléka a legenyhébb kategóriákba tartozik, és az ellátottak csaknem 40 százalékánál olyan enyhe egészségügyi problémáról van szó, amelyet akár otthoni ápolással is meg lehetett volna oldani. Mindezek alapján az ügyeleti ellátás esetében nem beszélhetünk klasszikus életmentésről.
A felnőtt betegek ellátásának közel kétharmada az ügyeleti pontokon zajlik, míg a helyszíni kivonulások az esetek ötödét teszik ki. Utóbbiak harmada azonban nem betegellátás, hanem halottvizsgálat, amivel az ügyeleti rendszer évente mintegy ötezer feladatot vesz le a budapesti háziorvosok válláról.
A gyermekellátásban eltérő a tendencia: a szülők jellemzően személyesen viszik be a gyerekeket az ellátóhelyekre, és náluk még a felnőttekénél is magasabb az enyhe, nem sürgős esetek aránya.
Az elemzés rámutat a rendszer rendkívül alacsony kihasználtságára is. A budapesti felnőtt- és gyermekügyeleti pontokon hétköznapokon óránként átlagosan még egy beteg sem jut egy orvosra (0,4–0,8 fő/óra), sőt akad olyan ellátóhely, ahol ez a mutató mindössze 0,2. Bár hétvégén a terhelés a duplájára nő, a kapacitások kihasználtsága még ekkor sem éri el az optimális szintet.
Az ügyeleti rendszer fenntartása a folyamatos, heti 128 órás rendelkezésre állás miatt jelentős költségekkel jár. Bár az alapellátásba áramló állami források 12 százalékát erre fordítják, a teljes orvos-beteg találkozásoknak csupán egy százalékát teszi ki a forgalma. Ennek következtében egyetlen ügyeleti ellátás becsült költsége mintegy 37 ezer forint, miközben egy átlagos háziorvosi vizit költsége csupán 3500 forint. Lakosonként számolva ugyanakkor az állam számára az évi 3600 forintos ügyeleti kiadás továbbra sem mondható drágának.
A rendszer hatékonyabbá tétele érdekében több javaslat is megfogalmazódott. Kiemelték a lakosság egészségértésének javítását, hogy a betegek jobban felismerjék, mikor van szükség azonnali beavatkozásra, és mikor elegendő megvárniuk a háziorvosi rendelést. Alapvető lépésnek tartják a sürgősségi osztályok és az ügyeletek szorosabb együttműködését egy közös betegosztályozási rendszer bevezetésével. Erre a fővárosi gyermekellátásban már létezik sikeres példa, hiszen a betegosztályozás során azonnal eldől, hogy a gyermek állapota ügyeleti vagy sürgősségi ellátást igényel-e.
Emellett szükségesnek látják a háziorvosok bevonásának átalakítását is, mivel míg vidéken a háziorvosok több mint 70 százaléka részt vesz az ügyeletben, Budapesten ez az arány mindössze 52 százalék. Kötelezés helyett pozitív ösztönzőkkel lehetne javítani a részvételen. Az alacsony ügyeleti leterheltséget kihasználva pedig – az Elektronikus Egészségügyi Szolgáltatási Tér adataira támaszkodva – az orvosok összetettebb, a beteg kórelőzményét is figyelembe vevő ellátást is nyújthatnának a puszta tüneti kezelés helyett.
