Az euróbevezetés és az árak: félelmek kontra tapasztalatok
Az euró bevezetésének egyik leggyakoribb társadalmi félelme, hogy a közös devizára való áttérés érdemben megemeli a fogyasztói árakat. A korábbi csatlakozások tapasztalatai azonban nem igazolják ezt: legfeljebb átmeneti és nagyon mérsékelt inflációs többletről beszélhetünk, tartósan sokkal inkább a gazdasági fejlődés emeli az általános árszínvonalat.
Az euróval kapcsolatos kritikák jellemzően két téma köré csoportosulnak. Az egyik a stabilitás és a versenyképesség kérdése, vagyis hogy készen áll-e a magyar gazdaság a forint leváltására, és mennyit veszítenénk ezzel az önállóságunkból. A másik közvetlenebbül érinti a háztartásokat: mennyivel emelkednének az árak a bevezetés nyomán.
Két fő aggály
A félelmet alapvetően két tényező táplálja. Az egyik, hogy az átváltáskor a kereskedők és szolgáltatók hajlamosak felfelé kerekíteni az euróban meghatározott áraikat, ami átmeneti inflációs hatást okozhat, hosszú távon azonban nem eredményez áremelkedési többletet a gazdaságban. A másik, hogy a saját deviza leváltásával az árak felzárkózhatnak az uniós átlag szintjére, ami komolyabb és tartósabb áremelkedéssel járhat.
Ezek a félelmek szinte minden euróbevezetéssel kapcsolatos felmérésben megjelennek. A legfrissebb közvélemény-kutatásban az egyik legnagyobb aggály az volt, hogy a kereskedők esetleg felfelé kerekítik majd az árakat. Az Európai Bizottság évente készülő Eurobarométer felmérésében is felteszik a kérdést, mit okozhat az euró bevezetése a fogyasztói árakban. A 2026-os kutatás szerint a magyarok sokkal kevésbé aggódnak az árak megugrása miatt, mint a régió más országainak válaszadói: mindössze 25 százalékuk gondolja, hogy emelkednének az árak, miközben Lengyelországban ez az arány 71, Csehországban 67 százalék. A korábbi adatokhoz képest jelentős a visszaesés, 2025-ben még 37 százalék számított inflációemelkedésre, 2020-ban pedig a magyarok többsége tartott ettől.
Mit mutatnak az eddigi tapasztalatok?
A korábbi euróbevezetésekről már rendelkezésre állnak adatok, így meg lehet mondani, valóban az infláció fokozódásával járt-e a devizacsere. Az elmúlt közel húsz évben eurót bevezető országokban a háztartások árszínvonala kisebb-nagyobb mértékben közelített az uniós átlaghoz. Ha azonban az egyes országok fejlettségét, az egy főre eső GDP-t is megvizsgáljuk, nagyon hasonló mintázat rajzolódik ki: az árszínvonal emelkedése mindenhol együtt járt a gazdasági felzárkózással. Ez alapján egyre inkább úgy tűnik, hogy nem az euró bevezetése, hanem a gazdasági fejlettség dönti el az árak alakulását. Az eurózónán kívüli országok ötéves periódusokban vizsgált adatai is azt mutatják, hogy az árszínvonal emelkedése és az euró nem feltétlenül járnak kéz a kézben: az elmúlt húsz évben az eurózónán kívül is minden országnak nőtt az árszínvonala a reálgazdasági konvergenciával párosulva.
Mire számíthat Magyarország?
A következő időszakban is az döntheti el az áremelkedési ütemet, hogy folytatódik-e a reálgazdasági konvergencia Magyarországon. Az euróbevezetés hatásainak vizsgálatakor a kiindulási pont sem mindegy: korábban egyetlen ország sem vezette be az eurót a mostani magyarhoz hasonlóan magas árszínvonal-konvergencia mellett. A jelenlegi 78 százalékos magyar árszint már magasabb, mint a korábban csatlakozó országoké a belépéskor. Öt évvel az euró bevezetése előtti állapotot nézve csak a lettek és a horvátok esetében volt 70 százalék felett az árszínvonal az európai átlaghoz képest. A magas relatív árszint azt is jelenti, hogy kisebb lehet a tere egy esetleges jövőbeli emelkedésnek, mint a vizsgált országokban.
Összefoglalva tehát nincs olyan törvényszerűség, hogy egy országban az euró bevezetésével párhuzamosan meg kellene lódulni az áraknak. Sokkal fontosabb a reálgazdasági konvergencia és a bevezetés időpontja. Amennyiben Magyarország úgy tudja bevezetni az eurót, hogy közben új lendületet kap az elmúlt években lelassult gazdasági felzárkózás, akkor az extra inflációs teher sem okoz majd gondot. Emellett egy szerencsés nemzetközi környezetben lenne érdemes a közös devizára váltani, bár ezt nehéz évekre előre kiszámítani. A jelentősebb energiaár-sokkok ugyanis sokkal inkább befolyásolják az inflációs folyamatokat, mint az, hogy a bevezetés adott időpillanatában a kereskedők felfelé kerekítik az áraikat, ami néhány tized százalékpontos átmeneti inflációs többletet okozhat.
