Kik halogatnak, és mi tartja vissza őket?
A felmérésben 3023-an válaszoltak, a kitöltők közel fele tartotta magára jellemzőnek a halogatást. A legtöbben egészségügyi ügyeket és vizsgálatokat (41,2 százalék), a munkahelyváltást és karrierdöntéseket (32 százalék), valamint a háztartási és felújítási teendőket (22,9 százalék) említették.
A férfi válaszadók valamivel több mint fele tartotta magára jellemzőnek a halogatást, a nőknél valamivel kevesebb mint a fele. A fontos döntés elhalasztása miatti frusztrációban azonban fordított a kép: a nők 44,6 százalékát nagyon zavarja ez a helyzet, a férfiaknál 28,4 százalék ez az arány. A diplomás nők közel felét, a diploma nélküliek 41,9 százalékát bosszantja nagyon a döntés elhalasztása, a férfiaknál mindkét csoportban alig több mint egynegyed számolt be ilyen mértékű frusztrációról.
Félelem, megszokás és időhiány
A nők közel negyede a rossz döntéstől való félelmet jelölte meg akadályként, a férfiaknál valamivel kevesebb mint minden ötödik. A megszokás inkább a férfiakat tartja vissza: több mint ötödük említette a jelenlegi helyzethez való ragaszkodást, szemben a nők 10,2 százalékával.
A pénzügyi döntéseknél nagy a végzettség szerinti eltérés a nők között: a diplomások 24,1 százaléka sorolta a megtakarításokkal, befektetésekkel kapcsolatos döntéseket a leginkább halogatott ügyek közé, a diploma nélkülieknél 11,5 százalék volt az arány. A férfiaknál végzettségtől függetlenül nagyjából minden ötödik válaszadó említette ezt.
Idő- vagy energiahiányra a diplomás nők mintegy negyede hivatkozott, a diploma nélkülieknek kevesebb mint tizede. Az alkalmazottként dolgozó diplomás nőknél 31,2 százalék, a diploma nélkülieknél 12,2 százalék jelölte meg ezt az akadályt.
A középkorú vezetők stressz miatt váltanának
A jelenleg alkalmazottként dolgozó 45–54 éves kitöltők közel 70 százaléka foglalkozik valamilyen szinten a munkahelyváltással, többségük azonban még csak mérlegel vagy időnként álláshirdetéseket böngész. Az aktív keresésig, illetve a váltás folyamatáig alig minden tizedik válaszadó jutott el.
A munkahelyváltást fontolgató, 45–54 éves alsó- és középvezetők 50 százaléka a kevesebb stresszt jelölte meg a váltás egyik indokaként, szemben a nem vezető alkalmazottak 26,1 százalékával. A vezetőknél a stressz csökkentése a magasabb fizetésnél is gyakrabban szerepelt a motivációk között, több pénzt valamivel több mint harmaduk szeretne. A nem vezetőknél a magasabb jövedelem fontosabb váltási indoknak bizonyult.
Budapesten az időhiány, a falvakban a közüzemi elégedetlenség erősebb
A budapesti kitöltők 25,3 százaléka jelölte meg az idő- vagy energiahiányt a fontos döntések akadályai között, a fővároson kívül élőknél 15,5 százalék volt az arány. A 45–54 éves budapestiek közel harmada hivatkozott erre, míg a máshol élő, azonos korú válaszadóknak mintegy ötöde.
A fővároson kívül élők ugyanakkor gyakrabban bizonytalanok abban, hogy jobban járnának-e a változtatással: több mint negyedük említette ezt, szemben a budapestiek nagyjából ötödével.
A községekben élő, közüzemi szolgáltatásokat igénybe vevő válaszadók 33,5 százaléka elégedetlen, Budapesten 21,9 százalék az arány. Az 55–64 évesek között a községekben élők közel négytizede, a budapestiek kevesebb mint negyede elégedetlen.
