Az európai ipar jobban teljesít, mint gondolnánk
„Szeretnének egy kis reményt látni?” – teszi fel a kérdést Marco Mensink, az európai vegyipari vállalatok lobbiszervezetének, a Ceficnek a vezetője. Először lehangoló diagnózist állít fel: a magas energiaárak és a kínai verseny gyárbezárásokra és elbocsátásokra kényszerítik a cégeket, a további konszolidáció pedig szerinte „elkerülhetetlen”.
A reményt egy elektromos kábelből kivágott keresztmetszeti minta testesíti meg, amelyet brüsszeli irodájában, az íróasztala fölött tart. A kábelt az Orient Cable, egy kínai óriásvállalat gyártja, a vezetéket szigetelő polimert azonban az osztrák Borouge International készíti. Mensink elmondása szerint, amikor Kínában jár, az ottani ipari nagyágyúk szüntelenül erről az európai cégről faggatják, mivel ez a kábel egyetlen olyan része, amelyet ők maguk egyelőre nem tudnak előállítani.
Nemcsak vegyipari cégekről van szó. Az Európai Unió ipari bázisának nagy része nyomás alatt áll. Szeptember 21-én a Volkswagen bejelentette, hogy felgyorsítja szerkezetátalakítási tervének végrehajtását. A kínai riválisok által megtépázott cég egyike annak az öt európai autógyártónak, amely idén profitfigyelmeztetést adott ki. Az Európai Bizottság is riadót fújt: Ursula von der Leyen, a testület elnöke a szeptember 16-i, az Unió helyzetéről szóló beszédében arra figyelmeztetett, hogy a Kínával szembeni kereskedelmi hiány elérte a „billenőpontot”.
Ha azonban közelebbről megnézzük az európai ipart, a világszínvonalú polimeren túl is több reménysugár tűnik fel. Bár sokan a széles körű dezindusztrializáció miatt tördelik a kezüket, a károk egyelőre csak maroknyi ágazatra korlátozódnak. Az európai ipar egyes részei egészen jól állnak, ahol pedig a vállalatok veszélyben vannak, ott alkalmazkodnak az új, zordabb valósághoz.
