Milliárdos fegyverüzlet az Egyesült Államokban: elképesztő tempóban gyártják majd az új rakétákat
Az amerikai haditengerészet október 1-jén egy akár 24,4 milliárd dollár értékű, többéves gyártási szerződést kötött a Raytheonnal az SM-6-os légvédelmi rakéták termelésének jelentős bővítésére. A megállapodás célja, hogy az éves gyártási volumen tartósan meghaladja az ötszáz darabot, ami a korábbi ütem négyszeresét jelenti.
Az ötéves keretszerződés – amelyet két opcionális évvel lehet meghosszabbítani – a 2027-es költségvetési évre 540 darab SM-6-os rakéta legyártását irányozza elő 4,3 milliárd dollár értékben. Ez rakétánként mintegy 7,96 millió dolláros beszerzési költséget jelent, bár ez az összeg nem azonos a tiszta darabárral.
Amennyiben az évi ötszázas gyártási ütem öt éven át fennmarad, az legalább 2500 rakéta átadását eredményezi, ami hétszázzal több az eredetileg tervezett 1800 darabos beszerzési célnál. A 24,4 milliárd dolláros összeg ugyanakkor a szerződés maximális keretértéke, amelynek tényleges lehívása a jövőbeli költségvetési jóváhagyásoktól függ.
Az új megállapodás drasztikus váltást jelent a korábbi kapacitásokhoz képest. A 2019-es szerződés öt év alatt mindössze 625 rakéta leszállítását írta elő, ami évi 125 darabos átlagot jelentett. A mostani, évi ötszázas ütem ennek a négyszerese.
A Raytheon a termelés felfuttatására készülve bővítette létszámát, növelte az automatizáltság szintjét, és egy 115 millió dolláros beruházással fejlesztette alabamai rakétaüzemét.
Az SM-6-os az aktív radaros keresőfejének köszönhetően alapvetően eltér a korábbi Standard Missile változatoktól. A rakéta az Aegis harci rendszertől kapja a középpályás rávezetést, majd a cél közelében saját radarjával önállóan fogja be a célt, így nincs szükség az indító hadihajó megvilágító radarjára a becsapódásig.
Ez lehetővé teszi az úgynevezett „engage-on-remote” tűzvezetést, aminek során a rakétát az egyik hajó indítja el, miközben a célkövetési adatokat egy másik hajó, repülőgép vagy hálózatba kötött szenzor szolgáltatja – akár az indító platform radarhorizontján túli célok ellen is.
Ezt a képességet számos teszt igazolta, többek között 2014-ben a USS John Paul Jones rekordtávolságú légvédelmi elfogása, valamint szuperszonikus és szubszonikus célok sikeres megsemmisítése más egységek célmegjelölése alapján.
