Újabb csúszás a paksi atomprojektben
A paksi bővítési projekt körüli helyzet éppen stabilizálódni látszott, amikor váratlan bejelentés érkezett a Roszatomtól, miszerint felbontotta a Siemens Energy-vel kötött szerződését. Ezen megállapodás a Paks II. projekt irányítástechnikai rendszereinek szállítására vonatkozott. A döntés mögött exportengedélyezési és politikai feszültségek húzódhatnak meg, a következmények pedig műszaki és engedélyezési szinten várhatók. Az új beszállító keresése, amely a projekt lényeges elemeit érintheti, tervmódosításokat és ezzel együtt újabb csúszást is okozhat.
A legutóbbi esemény különösen kedvezőtlen fordulatot jelent, hiszen az irányítástechnika az erőmű közelmúltban tervezett bővítésének egyik alapvető eleme. E folyamat során a reaktor és a kapcsolódó rendszerek állapotának felügyelete mellett a védelmi funkciók aktiválása is e rendszeren keresztül történik. A tőzsdei standard szerint a biztonsági irányítástechnikát eddig a francia Framatome biztosította Siemens-komponensekkel, azonban a 2022-es orosz-ukrán háború következtében megváltozott az exportengedélyezési környezet, amely tovább nehezíti a beruházást.
Az irányítástechnikai rendszerek kettős felhasználású terméknek minősülnek, és a kivitelükhöz szükséges kormányzati engedélyek sokáig nem érkeztek meg, ami nemcsak Magyarországon, hanem más közös Roszatom-projektekben is feszültségeket okozott, például Törökországban és Egyiptomban. A mostani helyzet ráadásul nem csupán a projekt ütemtervét, hanem a már meglévő engedélyezési eljárások mibenlétét is megkérdőjelezheti.
A különböző beszállítók versengése egy nem egyszerű folyamat, hiszen a rendszer mérete, hőtermelése, és kábelezési igénye jelentős eltéréseket mutathat. A beszállítóváltás így olyan módosításokat igényelhet, amelyek nemcsak a már meglévő kivitelezési terveket érinthetik, hanem a hatósági eljárásokra is kihatással lehetnek. E kérdések körüljárásakor kétségtelen, hogy a Siemens Energy jelenlegi helyzete nemcsak Magyarországra, hanem az ukrajnai konfliktusra is visszavezethető, hiszen a német exporthatóság addig nem adta ki az engedélyt, amíg politikai helyzet nem stabilizálódik.
Az orosz vállalat szakszerű ígérete alapján már keresnek egy új beszállítót a szállításra, és bár az amerikai vagy dél-koreai cégek is lehetnek alternatívák, a kérdéscsomag körüli minősítési és dokumentációs követelmények jelentős kihívást jelentenek. Az orosz megoldás felmerülhet opcióként, de ezzel komoly kockázatok is együtt járhatnak.
A jövőbeni irányítástechnikai beszállítók kiválasztásának menetét figyelemmel kísérve, a helyzet súlyosságát csak fokozza, hogy a paksi atomerőművek irányítástechnikai rendszere a legszigorúbb minősítési és dokumentációs követelményeknek kell megfeleljen. Mindezek figyelembevételével a Roszatom bejelentése valóban hidegzuhanyként érthetetlen és váratlan fordulatot hoz a paksi atomprojekt jövőjére nézve.
