Ukrán elemző: Narva lehet Oroszország következő célpontja a balti térségben
Oroszország szabotázsakciókkal, drónműveletekkel és korlátozott katonai lépésekkel próbálhatja destabilizálni a NATO-t a balti térségben – véli Anton Zemljanyij, az Ukrán Biztonsági és Együttműködési Központ vezető elemzője. A szakértő szerint a szövetségesek még az Egyesült Államok garantált támogatása nélkül is elegendő erővel rendelkeznek az ilyen jellegű fenyegetések elhárításához.
Zemljanyij úgy látja, hogy egy NATO elleni orosz provokáció egyszerre több célt is szolgálhat. A lépés elsősorban a szövetség destabilizálását és az Ukrajna támogatására szánt erőforrások elvonását célozná, másrészt belső moráljavító eszközként is működhetne. Egy úgynevezett „kis győztes háború” lendületet adhatna az orosz társadalomnak, különösen akkor, ha az ukrajnai fronton nem alakulnak kedvezően a fejlemények Moszkva számára.
Az elemző három fő orosz befolyásolási csatornát azonosított, amelyek 2022 óta folyamatosan jelen vannak Európában. Az első a politikai dimenzió, amely a szélsőjobboldali és szélsőbaloldali, rendszerellenes mozgalmak megerősítését jelenti az olasz és francia jobboldali pártoktól kezdve a német AfD-ig. A második a szabotázs- és hibrid műveletek végrehajtása európai területen, a harmadik pedig az európai országok elleni információs és kibertámadások sora.
A balti államok sebezhetőségét illetően Zemljanyij hangsúlyozta, hogy a hibrid, úgynevezett küszöb alatti műveletek – például a drónbevetések és a felderítő akciók – tekintetében Lengyelországtól Litvánián és Lettországon át Észtországig valamennyi ország veszélyeztetett. Egy esetleges korlátozott katonai beavatkozás legvalószínűbb célpontjaként ugyanakkor az orosz határ mentén fekvő észt város, Narva merülhet fel, ahol viszonylag csekély erőkkel is területet lehetne elfoglalni, kiaknázva az ebben rejlő propagandaértéket.
Az Egyesült Államok védelmi szerepét illetően a szakértő nyitott kérdésnek nevezte Washington közvetlen részvételét, különösen a Trump-adminisztráció várható politikai irányváltásainak fényében. Megjegyezte, hogy az USA európai jelenlétében jelenleg egyértelműen Lengyelországot tekinti kulcsszövetségesének és hídfőállásának, ami a lengyel–amerikai hadiipari integrációban is megnyilvánul.
Zemljanyij ugyanakkor leszögezte, hogy a balti országok saját hadereje és a szövetségesek ott állomásozó egységei összességében elegendőek egy korlátozott agresszió visszaverésére. Oroszország ugyanis jelenleg nem képes több összfegyvernemi hadsereget felsorakoztatni a balti államok elleni átfogó invázióhoz, így inkább szabotázs- és hibrid akciókra lehet számítani.
