Az IEA vezetője szerint a Hormuzi-szoros biztonságába vetett bizalom végleg megrendült
Végleg megrendült a bizalom a Hormuzi-szoros mint biztonságos szállítási útvonal iránt az iráni háború következtében – figyelmeztetett Fatih Birol, a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) ügyvezető igazgatója. A szakértő szerint a térség kockázati megítélése alapjaiban változott meg, ezért már nem lehet visszatérni a háború előtti állapotokhoz.
Birol a The Economist „The World Ahead 2027” című kiadványában megjelent vendégcikkében szkeptikusan nyilatkozott a helyzet normalizálódásáról. Úgy látja, nincs reális esély arra, hogy a piac visszatérjen az idén februári, a konfliktus kirobbanása előtti állapotokhoz.
Emlékeztetett arra, hogy a szoros hajóforgalmát már egyszer blokád alá vonták, ami súlyos zavarokat okozott az olaj- és gázpiacokon. Mivel ez bármikor megismétlődhet, szerinte végleg odalett a bizalom azzal kapcsolatban, hogy a szoros biztonságos és megbízható folyosóként szolgálhat az energiahordozók és az egyéb áruk szállítására.
A február 28-án kezdődött háború előtt a szoros a globális olaj- és gázkereskedelem egyik legfontosabb ütőere volt. Bár a Perzsa-öböl menti nyersolajexport az elmúlt hónapokban helyreállni látszott, és elérte a háború előtti szint több mint 80 százalékát, a héten kiújult amerikai–iráni csapások véget vetettek a közvetlen harcok szünetének.
A feszültség az árakban is megmutatkozik: az amerikai WTI nyersolaj határidős jegyzése hordónként 85 dolláron, míg a nemzetközi irányadónak számító Brent 92,7 dolláron áll.
Alternatív útvonalak és hazai energiaforrások kerülnek előtérbe
Az IEA vezetője szerint a szorossal kapcsolatos kockázatérzékelés végérvényesen megváltozott. Ezt támasztja alá az is, hogy egyre nagyobb szerepet kapnak az olyan alternatív útvonalak, mint a Szaúd-Arábiában és az Egyesült Arab Emírségekben működő, a szorost elkerülő kőolajvezetékek.
A gazdasági fennakadások enyhítése érdekében a szervezet számos tagállama kénytelen volt hozzányúlni a stratégiai olajkészleteihez. A válság által legsúlyosabban érintett délkelet-ázsiai országok – például a Fülöp-szigetek és Thaiföld – most hasonló tartalékok felhalmozására törekszenek az energiasokk hatásainak mérséklésére.
A kialakult válság felgyorsítja az egyes országok átállását a hazai energiaforrásokra. Előtérbe kerül a költséghatékony nap- és szélenergia, miközben újra megnő az érdeklődés az atomenergia iránt is. Birol ugyanakkor hangsúlyozta, hogy mindehhez jóval erősebb villamosenergia-hálózatokra és fejlettebb akkumulátoros energiatárolási kapacitásokra lesz szükség, az energetikai döntéshozóknak pedig ügyelniük kell arra, hogy a régi függőségek felszámolása közben ne hozzanak létre újakat.
