Hiába használják a dolgozók az AI-t, ettől még nem lesz hatékonyabb a cég
Önmagában sem a technológiai beruházás, sem a munkatársak mesterségesintelligencia-használata nem garantálja, hogy egy vállalat hatékonyabban működik. Ehhez a munkafolyamatokat, a vezetői gondolkodást és a képzések eredményességének mérését is újra kell gondolni – erről beszélt Marton Gábor, a Shiwaforce Pulze trénere és üzleti tanácsadója egy budapesti HR-konferencián.
A szakember öt olyan akadályt mutatott be, amelyek miatt a digitális képességekből nem feltétlenül lesz üzleti érték. Mint elmondta, gyorsabban elkészül egy e-mail, egyszerűbbé válik egy összefoglaló megírása, néhány feladatot pedig már a mesterséges intelligencia végez el: mindez jelenthet előrelépést a munkavállalónak, de még nem bizonyítja, hogy a szervezet egésze is hatékonyabban működik.
Marton Gábor több mint 18 éves szakmai tapasztalattal rendelkezik az üzleti tanácsadás, a vezetőfejlesztés és a szervezeti innováció területén, karrierje első tíz évét a bankszektorban töltötte. A digitális képességfejlesztés egyik kulcskérdése szerinte éppen az, hogyan lehet az egyéni eredményeket vállalati szintű változássá alakítani. A szakember az OTP-vel közösen elindított Pulze program hároméves tapasztalatait ismertette: ez idő alatt több mint ezer tréningnapot tartottak, és több mint 150 interjút készítettek a szervezetek digitális érettségének megismerésére.
Öt akadály, amely elválasztja a technológiát az üzleti eredménytől
Az első probléma az üzleti érték és a technológiahasználat közötti kapcsolat hiánya. Tapasztalataik szerint a vezetők sokszor maguk sem látják pontosan, hogyan kapcsolódik az AI alkalmazása a vállalat céljaihoz. Attól, hogy egy eszközt egyre többen használnak, még nem feltétlenül világos, milyen eredményt várnak tőle.
A második akadály a munkafolyamatok változatlansága. Ha a dolgozók ugyanazokat a feladatokat végzik valamivel gyorsabban, miközben a teljes folyamatot senki nem vizsgálja felül, a lehetséges előnyöknek csak egy részét használják ki. Önmagában az, hogy valaki gyorsabban írja meg az e-mailjeit, vagy gyorsabban válaszol a mások által AI-val megírt levelekre, még csak egy kis szelete a teljes képnek – a nagyobb változáshoz azt is meg kell nézni, hogyan lehetne másként megszervezni a munkát.
A harmadik problémakör a skálázás. Sok szervezetben zajlanak kísérletek, születnek ígéretes felhasználási megoldások, ezek azonban nem feltétlenül jutnak túl egy-egy csapaton vagy részlegen. Marton Gábor szerint ráadásul a sikertelen próbálkozásokról kevesebb szó esik, holott azokból is lehetne tanulni. A szervezeti fejlődéshez nemcsak a működő megoldások megosztására, hanem a kudarcok tanulságainak feldolgozására is szükség van.
A negyedik akadály a bizalom és a szabályozás kérdése. Nem elég elkészíteni egy vállalati AI-szabályzatot: annak a mindennapi működésben is meg kell jelennie. A tréner kockázatként említette, ha a munkatársak ellenőrizetlen eszközöket használnak, és olyan szolgáltatásokba töltenek fel céges adatokat, amelyek használatának feltételeit a szervezet nem rendezte. A szabályok létezése önmagában még nem jelenti azt, hogy a dolgozók ismerik és alkalmazzák is őket.
Az ötödik problémakör a képzések és a tényleges viselkedésváltozás közötti távolság. Egy tréning megtartása még nem biztosítja, hogy az ott tanultak beépülnek a munkába. Ehhez kapcsolódik a mérés nehézsége is: nemcsak azt kellene látni, hogy tetszett-e a képzés, hanem azt is, hogy változott-e utána a munkavégzés.
Nem a tréning kiválasztásával kell kezdeni
A bemutatott hatlépéses megközelítés első eleme a digitális érettség felmérése, a következő lépés a vezetői vízió kialakítása. A vezetőknek érteniük kell, mire alkalmasak az egyes technológiák, milyen kérdéseket érdemes feltenniük, és milyen képességekre lesz szüksége a munkatársaiknak. A harmadik lépés a képzés hozzáigazítása a szervezetben ténylegesen elérhető eszközökhöz, mert hiába tanul meg valaki használni egy alkalmazást, ha ahhoz a munkahelyén nincs hozzáférése.
A negyedik elem a szerepkörhöz és felkészültséghez igazított tudásátadás, az ötödik lépés a tanultak beépítése a napi munkába – ezt a bemutatott programban elektronikus tananyagokkal, szakmai támogatással és utánkövetéssel segítik. A folyamatot a mérés zárja: a résztvevői elégedettség és a megszerzett tudás vizsgálata mellett arra is választ kell keresni, hogy három–hat hónap alatt történt-e változás a munkavégzésben, és keletkezett-e üzleti érték.
Ezzel kapcsolódik össze a folyamat eleje és vége: a kezdeti felméréshez visszatérve lehet megvizsgálni, hogy a szervezet valóban közelebb került-e a kitűzött célokhoz, illetve hol szükséges változtatni.
