Szétfeszíti az uniós forrásokat a politikai tűzoltás kényszere
Az uniós források újbóli megnyílásával ismét napirendre került a kérdés, hogy ki döntsön a fejlesztési támogatások felhasználásáról: a központi kormányzat vagy azok a régiók és városok, amelyek közvetlenül ismerik a helyi igényeket. A Portfolio panelbeszélgetésén Baráth Etele volt európai ügyekért felelős miniszter és Tüttő Kata, a Régiók Európai Bizottságának elnöke a szubszidiaritás érvényesüléséről és a következő uniós költségvetési ciklus területfejlesztési logikájáról vitázott.
A fejlesztéspolitikáról szóló panelbeszélgetésen Tüttő Kata a következő uniós költségvetés átalakulásáról beszélt. Kiemelte, hogy a következő hétéves uniós költségvetésben Magyarország számára elsősorban az agrártámogatások és a kohéziós források alakulása lesz fontos. Az agrárpolitika az élelmiszerbiztonságot és a termelés korszerűsítését szolgálja, a kohéziós politika pedig nem egyszerűen a kevésbé fejlett országok felzárkóztatására szolgál: a közös piacból származó előnyök ugyanis nem egyenletesen oszlanak el, ezért a kohézió ezek kiegyenlítését segíti.
Tüttő szerint az uniós támogatások akkor hatékonyak igazán, ha kiegészítik a hazai forrásokat, nem pedig kiváltják azokat. A 2028–2034-es költségvetés szempontjából három kérdést tart kulcsfontosságúnak: mekkora lesz a keret, hogyan alakul a szerkezete, és ki dönt majd a felhasználásáról. Az uniós büdzsé a tagállami kiadások mindössze nagyjából egy százalékát teszi ki, az éles viták ellenére érdemi növekedésre és csökkentésre sem lehet számítani.
A bizottsági javaslat elviekben nagyobb mozgásteret biztosít a tagállamoknak, de az új nemzeti borítékok felhasználása nehéz feladat – fogalmazott Tüttő. A kormányoknak ugyanabból a keretből kellene finanszírozniuk többek között az agrártámogatásokat, a kohéziót, a migráció kezelését, a határvédelmet, az energetikai és klímacélokat, miközben a kifizetések reformok és mérföldkövek teljesítéséhez is kötődnének. A versenyképességi források tervezett bővítése pedig rivalizálást teremthet az ágazatok és a fejlesztési célok között is.
Tüttő szerint Magyarország számára most lehetőség nyílhat arra, hogy a forráselosztást fokozatosan decentralizáltabbá tegye, vagyis nagyobb felelősséget adjon a helyi és regionális szereplőknek. Ez azonban egy évtizedes elköteleződés és izomépítési feladat – tette hozzá.
Súlyos területi különbségek és demográfiai kihívások
Baráth Etele a területi különbségek súlyosságára hívta fel a figyelmet, hiszen a népességfogyás, az elöregedés és az elvándorlás egyes térségekben egyszerre jelentkezik, a régiók gazdasági teljesítménye pedig egyre eltérőbb. Elmondása szerint 2040-re a magyar népességfogyás nagyságrendje elérheti Somogy, Tolna és Baranya megye mai népességének összegét.
A volt miniszter szerint a források elosztásánál nem elég a lemaradást mérni és több pénzt juttatni a fejletlenebb térségeknek, hanem sokkal jobban figyelembe kell venni, hogy a helyi közösségek képesek-e hasznosan felhasználni a támogatást. Az uniós források ugyanis könnyen piactorzító hatásúak is lehetnek, ha a támogatott vállalkozások előnybe kerülnek azokkal szemben, amelyeknek saját forrásból kell fejleszteniük.
A leszakadó térségekben ezért szerinte elsősorban a tudásba, a kutatás-fejlesztésbe, az oktatásba, az egészségügybe és a digitalizációba kell beruházni. Baráth úgy vélte, az ágazati fejlesztések mellett a helyi gazdaságot és társadalmi környezetet is figyelembe vevő tervezésre van szükség. Egy beruházás eredményességét nemcsak az mutatja meg, hogy elkészült-e, hanem az is, milyen hatással van a környezetére, a munkaerőre és az adott térség fejlődésére. Gazdasági fejlődés nincs hatásos területi politika nélkül – összegezte álláspontját.
Tüttő úgy látja, a források felhasználását egyre szigorúbb feltételek határozzák meg, miközben a kormányoknak kevés idejük marad a hosszabb távú tervezésre. Baráth szerint a szigorú szabályozás önmagában nem akadálya a cselekvésnek, de fontos, hogy a fejlesztéseknek legyen világos iránya, és a kormányzat ne csak gyorsan, hanem következetesen is döntsön.
A beszélgetést Tüttő Teller Ede gondolatával zárta, amely szerint a pesszimista ember az, akinek általában igaza van, de nincs benne semmi öröme, míg az optimista a bizonytalan jövő ellenére is igyekszik tenni azért, hogy az jobb legyen. Baráth ezzel párhuzamosan az Európai Unió válságkezelő képességét emelte ki, és azt mondta, bízik benne, hogy ehhez hasonlóan Magyarország a következő költségvetési ciklus végére nem leszakadó, hanem a közép-kelet-európai élvonalhoz felzárkózó ország lesz.
