Európa inkább klub, mint valódi unió – a termelékenységi lemaradás dönthet az EU gazdasági életképességéről
Európa gazdasági problémája nem az, hogy összeomlóban van, hanem az, hogy termelékenység tekintetében már három évtizede egyre inkább lemarad az Egyesült Államoktól – mondta Philipp Carlsson-Szlezak, a Boston Consulting Group globális vezető közgazdásza a Budapest Economic Forum 2026 konferencián tartott előadását követő interjúban. A szakértő szerint az európai munkaerőpiacok szerepe nem kap kellő figyelmet, és több kormány fokozatosan elveszíti annak képességét, hogy költségvetési eszközökkel ösztönözze a növekedést.
A rugalmatlan munkaerőpiac és a technológia terjedésének akadályai
A diagnózis szerint Európa a termelékenység terén van lemaradásban, és ez harminc éve tartó folyamat. Carlsson-Szlezak szerint az európai munkaerőpiacok nem úgy működnek, mint az amerikaiak: a munkaerő tőkével való tényleges helyettesítésének lehetősége sokkal korlátozottabb. A termelékenységnövekedéshez a vállalatoknak ösztönzésre és lehetőségre van szükségük ahhoz, hogy a munkaerőre épülő termelésről a technológiát nagyobb mértékben alkalmazó termelésre álljanak át, ez az átmenet azonban nem megy végbe kellő mértékben. Európának nem kell minden technológiát magának feltalálnia, hatékony felhasználóként is sikeres lehet, a kérdés az, hogy a vállalatok képesek-e és érdekeltek-e a munkaerő technológiával való helyettesítésében.
Németország elszalasztott beruházásai és a francia költségvetési mozgástér szűkülése
Németország mintegy 15 éven keresztül szalasztott el egy kedvező lehetőséget arra, hogy rendkívül alacsony költségek mellett beruházzon, és a költségvetési fegyelem jegyében más utat választott. A szakértő szerint Németország nem jelent kockázatot Európa számára negatív növekedés vagy küszöbönálló válság révén, sokkal inkább elszalasztott növekedési lehetőségekről van szó. Franciaország esetében az adósság fenntarthatósága a nominális növekedés és a nominális kamatlábak viszonyának kérdése: amikor a növekedési ütem a kamatláb alá csökken, a kormányok kezdik elveszíteni azt a képességét, hogy tetszésük szerint élénkítsék a gazdaságot, mert a magasabb hitelfelvételi költségek ellensúlyozzák az élénkítés hatását.
Európa teljesítménye a várakozásoknál jobb, de hiányzik a mélyebb integráció
Carlsson-Szlezak szerint semmi sem végzetes: az ukrajnai háború kezdetén széles körben jósolták az európai ipar összeomlását, ehhez képest az unió egészét érintő recesszió sem következett be. Európából azonban továbbra is hiányzik a szükséges integráció, és még nem érkezett el a hamiltoni pillanat. Amerika több, mint államok szövetsége, valódi nemzet, amely képes összehangoltan és határozottan cselekedni, míg Európa bizonyos szempontból inkább klub, mint valódi unió. A nemzeti különbségek nem feltétlenül jelentenek gyengeséget, de erősebb központi döntéshozatal és nagyobb költségvetési erő nélkül Európa nem tud valódi minőségi ugrást elérni.
A tőkepiaci unió fontos, de nem elegendő lépés
Az európai tőkepiacok kevésbé mélyek, a sikeres európai vállalatok növekedni gyakran Amerikába mennek, a startupok pedig a fejlettebb kockázatitőke-ökoszisztéma miatt. A megtakarítási és beruházási unió fontos lépés a helyes irányba, de a szakértő továbbra is nagyobb jelentőséget tulajdonít a munkaerőpiac kérdésének: ha a vállalatok nem alkalmazhatják szabadon a technológiát, pusztán a finanszírozás javításával Európa nem érhet el elegendő előrelépést.
Politikai integráció és a Brexit tanulsága
A végső kérdés, hogy képes-e Európa összefogni az erejét: több lakosa van, mint az Egyesült Államoknak, mégsem rendelkezik kellő súllyal makrogazdasági, politikai, geopolitikai és katonai értelemben. A gazdasági kérdéseket már nem lehet elválasztani a geopolitikai fenyegetésektől és a védelemtől, ehhez pedig teljesebben integrált politikai projektre van szükség. Az európai projekt már olyan messzire jutott, hogy észszerűbb út a kiteljesítése, mint a visszabontása: a Brexit nem javította az Egyesült Királyság makrogazdasági teljesítményét, és Nagy-Britannia geopolitikai érdekérvényesítő képessége sem erősödött a kilépést követően.
Kereskedelmi partnerek bővítése és a kínai import kérdése
Még mindig sok ország érdekelt a szabályokon alapuló kereskedelmi rendszer fenntartásában, ezért Európa számára észszerű a kereskedelmi partnerek körének bővítése, többek között olyan országokkal, mint Kanada. Kína kapcsán alapvetően azt kell mérlegelni, hogy a stratégiai jelentőségű termékek esetében milyen mértékű piacra jutást kíván biztosítani az import számára, hogyan állítják elő ezeket, és milyen költséggel. Kulcskérdés, hogy a termékeket olyan áron értékesítik-e, amely megfelelően tükrözi az előállításuk költségét; ha a termelési költség és az eladási ár közötti viszony torzítja a versenyt, az versenyszempontból nehéz kérdéssé válik.
