Eger nagyságú várost veszítünk el gyógyítható betegségekben – miért tart itt Magyarország?
Az elmúlt években egyre gyakrabban találkozhatunk személyre szabott, innovatív terápiákkal, amelyeket gyakran korábban gyógyíthatatlannak tartott betegségekre fejlesztettek ki, és amelyek egykor csak a leggazdagabbak számára voltak elérhetőek. Bár ezek a modern kezelések továbbra is rendkívül költségesnek tűnnek, a gyógyszerfejlesztés összetett ökoszisztémája, a hosszú távú kutatási ciklusok és a szabadalmi rendszerek mögött szigorú gazdasági összefüggések állnak.
Az sem elrugaszkodott vagy elképzelhetetlen, hogy ezek a korszerű terápiák előbb-utóbb – akár részben – a társadalombiztosító által is finanszírozhatóvá váljanak, hiszen a betegek gyógyulása révén elért hosszú távú társadalmi és gazdasági megtakarítások igazolhatják a ráfordítást.
A téma kapcsán felmerül a kérdés, milyen gazdasági mechanizmusok és fejlesztési ciklusok határozzák meg az innovatív gyógyszerek árát és megtérülését. Emellett érdemes-e finanszírozni olyan terápiákat, amelyek teljes gyógyulás helyett csak az élet pár évvel való meghosszabbítását ígérik.
Szintén vizsgálandó, milyen lemaradásokkal küzd Magyarország az új terápiákhoz való hozzáférésben, és milyen rendszerszintű döntésekre lenne szükség a hazai közegészségügy fejlesztéséhez. A kérdésekről Szalóki Katalinnal, az Innovatív Gyógyszergyártók Egyesületének igazgatójával készült beszélgetés, amely podcast formában is elérhető.
