Mi köze az MNB friss döntésének és a 2022-es szja-visszatérítésnek az idei közgazdasági Nobel-díjhoz?
Az idei közgazdasági Nobel-díjat Robert E. Hall és Michael Woodford kapta a „makroökonómiai stabilizáció mikroökonómiai megalapozásáért”. Munkásságuk alapvetően járult hozzá ahhoz, hogy a makrogazdasági elemzésekhez ma rendelkezésre áll egy rugalmas, a gazdasági szereplők viselkedéséből felépített, a várakozásokat is figyelembe venni képes eszköztár.
A makrogazdasági ingadozásokat csillapítani próbáló stabilizációs politika a 20. században született meg, főként John Maynard Keynes munkásságának köszönhetően, aki a gazdasági visszaeséseket az aggregált kereslet kiszámíthatatlan viselkedésére vezette vissza. Az 1970-es évek stagflációja azonban rámutatott arra, hogy a hagyományos eszköztár nem tud mit kezdeni a magas munkanélküliség és a növekvő infláció egyidejű jelenlétével. Robert Lucas nyomán világossá vált, hogy a gazdaságpolitika szisztematikus mintázatai beépülnek a szereplők várakozásaiba, ezért a stabilizációs politikát mikroökonómiai alapokra kell helyezni.
Hall a háztartások fogyasztási-megtakarítási viselkedését az egyéni döntésekből kiindulva elemezte, feltételezve, hogy a háztartások nem az aktuális jövedelmük, hanem a jövőben várt életpálya-keresetük alapján döntenek. Levezetett egy egyszerű tesztet, amelynek lényege, hogy ha az előretekintő háztartás minden rendelkezésre álló információt felhasznál, akkor a fogyasztás későbbi változásai nem előrejelezhetők. Mára erős konszenzus alakult ki abban, hogy a keynes-i elemek leginkább a likviditáskorlátokkal magyarázhatók: a kellő megtakarítással rendelkező háztartások előretekintő módon alakítják fogyasztásukat, míg a tartalékokkal nem rendelkezők kényszerűen az éppen rendelkezésre álló jövedelmüket költik el.
Ennek érdekes terepe az egyszeri kormányzati juttatások hatásvizsgálata. A 2022 elején folyósított személyijövedelemadó-visszatérítés tudottan egyszeri esemény volt, így a háztartások életpálya-jövedelmét csak szerény mértékben emelte. A Hall-i modell szerint viselkedő háztartások optimális reakciója a megtakarítás vagy hiteltörlesztés, míg a likviditáskorlátos háztartások a többletjövedelmet elkötik. A Magyar Nemzeti Bank 2022 szeptemberi inflációs jelentése szerint a magyar háztartások a kapott összegek 37,4 százalékát használták fel napi kiadásokra, 35,8 százalékát megtakarításra vagy hiteltörlesztésre, 26,8 százalékát pedig egyedi nagyobb kiadásokra.
Woodford az új-keynes-i modellek máig használt alapjait fektette le. Ezek a modellek mikroökonómiai megalapozottsággal rendelkeznek, de képesek megjeleníteni az aggregált kibocsátás keresleti oldalú meghatározottságát és az árak lassú alkalmazkodását. Legegyszerűbb formájában a modell három egyenletet tartalmaz: a Hall fogyasztási függvényére épülő dinamikus IS-görbét, az új-keynes-i Phillips-görbét, amely az infláció dinamikáját írja le a várakozások és az előretekintő árazási viselkedés beépítésével, valamint a monetáris politikai döntéshozatalt leíró Taylor-szabályt. Ez utóbbi az inflációs célnál magasabb infláció esetére kamatemelést, a fenntarthatónál gyorsabb növekedésre szintén kamatemelést ír elő.
A várható infláció központi szerepe miatt a jegybanki hitelesség kulcskérdés. A pénzpiacok a 2026. szeptember 22-i bejelentésre, amely az inflációs cél 50 bázispontos csökkentéséről szólt, a közép- és hosszú távú hozamok mintegy 10 bázispontos mérséklődésével reagáltak. A szerény csökkenés valószínűleg nem a hitelesség hiányát jelzi, hiszen a célcsökkentés és annak mértéke valószínűsíthető volt, így a piacokat nem lepte meg különösebben.
A 2026-os díjazottak alapvetően járultak hozzá ahhoz, hogy a makrogazdasági elemzésekhez rendelkezésre álljon egy a gazdasági szereplők viselkedéséből felépített, a bizonytalanságot és a várakozásokat is figyelembe venni képes eszköztár. A keretrendszer a 2008-as pénzügyi válság után is alkalmasnak bizonyult arra, hogy beépítse az új csatornákat, például a pénzügyi szektort.
