Drasztikus lépést szorgalmaz a szakma a súlyos gondokkal küzdő építőiparban
Tizenkét meghatározó hazai szakmai és munkaadói szervezet közös javaslatcsomagot dolgozott ki az építőipari szakképzés megújítására, válaszul az ágazatot sújtó, egyre kritikusabb szakemberhiányra.
Az átfogó reform fókuszában a gyakorlatorientált oktatás, a vállalatok aktív bevonása és egy új, úgynevezett triális képzési modell áll, amely hosszú távon biztosíthatja a minőségi utánpótlást.
Az építőipar egyszerre küzd mennyiségi és minőségi munkaerőhiánnyal: a nyugdíjba vonulások és a pályaelhagyók magas száma mellett a legnagyobb probléma az, hogy a frissen végzettek gyakorlati tudása sokszor elmarad a piaci elvárásoktól. Eközben az ágazat rohamos technológiai fejlődése és a digitalizáció folyamatosan egyre magasabb szintű kompetenciákat követel meg, és a helyzetet rontja a képzés erős széttagoltsága is.
A több mint 125 hazai oktatási helyszín jelentős részében alacsony a tanulói létszám, és hiányoznak a korszerű gyakorlati képzéshez szükséges infrastrukturális feltételek. A problémák orvoslására született meg az a reformtervezet, amelyet a szakma már be is mutatott a kormányzati döntéshozóknak.
A koncepció alappillére a triális modell, amely az iskola, az ágazati képzőközpont és a vállalkozás összehangolt együttműködésén alapul. Ennek lényege, hogy a diákok a szakmai alapok elsajátítása után valós munkakörnyezetben szerezzenek tapasztalatot, miközben a cégek is kiszámíthatóbb keretek között vehetnek részt az oktatásban.
A szervezetek emellett regionális tudásközpontok létrehozását szorgalmazzák, amelyek egy helyen koncentrálnák a legkorszerűbb berendezéseket és a magasan képzett oktatókat, bázist adva mind az iskolarendszerű, mind a felnőttképzésnek. A megvalósítás érdekében a javaslattevők a jelenlegi kapacitások és a valós piaci igények adatalapú felmérését kérik.
Kulcsfontosságúnak tartják az állami és a piaci szereplők felelősségi köreinek egyértelműsítését, a valós költségekre épülő finanszírozási rendszer kialakítását, valamint a képzési tartalmak folyamatos modernizálását. A koncepció kidolgozói hangsúlyozzák, hogy nem új intézményeket akarnak létrehozni, hanem a már meglévő erőforrásokat kívánják hálózatba szervezve, hatékonyabban működtetni.
Ehhez a pályakezdők és a képzésben részt vevő vállalatok célzott támogatása, illetve a teljesítmény rendszeres mérése is elengedhetetlen. Az összefogásban részt vevő szervezetek – köztük az ÉVOSZ, az MKIK, a VOSZ, valamint a mérnöki és építészkamarák – egyetértenek abban, hogy a puszta létszámnövelés helyett olyan szakemberekre van szükség, akik hosszú távon is megállják a helyüket a piacon.
Koji László, az ÉVOSZ elnöke ezzel kapcsolatban kiemelte, hogy az építőipar duplán tudásigényes terület, ahol a modern technológiák ismerete mellett a hagyományos, évszázados építési technikákhoz is érteni kell.
