Olyan fordulat jön a magyar munkaerőpiacon, ami százezrek állását forgatja fel totálisan
A magyar munkavállalók mintegy 64 százaléka olyan munkakörben dolgozik, amelyet a mesterséges intelligencia lényegesen átalakíthat a következő két-három évben. Magyarország első, a teljes munkaerőpiacot lefedő AI-hatástérképe szerint tömeges elbocsátásoktól egyelőre nem kell tartani, a technológia azonban elkerülhetetlenül újraírja a mindennapi munkafolyamatokat.
A 462 foglalkozás és 4,67 millió munkavállaló vizsgálatával készült térkép a szoftveralapú AI hatását méri, a fizikai robotikát és az ipari automatizációt nem.
Három csoport, háromféle helyzet
Az AI hatása nem egyenletesen oszlik el. A fizikai vagy közvetlen személyes jelenlétet igénylő szakmák egyelőre nagyrészt érintetlenek maradnak, a szellemi, képernyő előtt végzett munkát viszont alapjaiban alakítja át. A munkavállalók ez alapján három csoportba sorolhatók.
Az átalakuló munkakörökbe mintegy 414 ezer ember, a munkavállalók 9 százaléka tartozik. Ide sorolhatók az adminisztratív dolgozók, a könyvelők és a pályakezdő szoftverfejlesztők, akiknek munkájuk jelentős részét ismétlődő, szabályok alapján elvégezhető feladatok teszik ki. Egy könyvelő esetében az AI már számlákat dolgoz fel, adatokat egyeztet és rutinfeladatokat végez el, így a szakemberek fókusza a komplexebb, értelmező feladatok felé tolódik.
Az augmentálható munkakörökbe a munkavállalók többsége, mintegy 2,51 millió ember, azaz 54 százalék tartozik. Jellemzően magasan képzett szellemi munkát végeznek jogi, pénzügyi vagy elemzői területen. Az AI itt elsősorban nem kiváltja, hanem támogatja a munkát: egy ügyvéd percek alatt átnézethet több száz oldalas dokumentumot, a szakmai mérlegelés és a végső döntés azonban nála marad.
A strukturálisan stabil munkakörökbe mintegy 1,75 millió ember, a munkavállalók 37 százaléka tartozik. Ezek a foglalkozások fizikai jelenlétet vagy közvetlen emberi kapcsolatot igényelnek, például az építőiparban, a takarításban vagy az ápolásban. Ez nem jelenti azt, hogy ezekben az ágazatokban ne hozhatna változást az AI: egy építőipari vállalkozásnál a kőműves napi munkája kisebb mértékben változik, miközben az irodai folyamatok jelentősen felgyorsulhatnak.
Kérdés a pályakezdők jövője
A pályakezdők hagyományosan egyszerűbb, ismétlődő rutinfeladatok elvégzésével sajátítják el a szakma alapjait, az AI viszont éppen ezeket a munkafolyamatokat automatizálja a leggyorsabban. Ha egy ügyvédi iroda automatizálja az akták előzetes átvizsgálását, kérdés, hogyan szerzi meg a gyakorlatot az a joghallgató, akinek néhány év múlva már önálló ügyeket kellene vinnie. A pályakezdők sorsa ma még nem látható biztosan, szerepük azonban átrendeződhet, és náluk a jó ítélőképesség, valamint a kontextuális értelmezési készség válhat meghatározóvá.
A szervezeti beágyazás a szűk keresztmetszet
Az AI-ra épülő vállalati beruházások hatalmas üzleti ígéretet hordoznak, a befektetett források azonban sok esetben nem hozzák meg a várt, mérhető termelékenységnövekedést. A BCG 59 országra kiterjedő kutatásában a megkérdezett vezetők mintegy háromnegyede számolt be arról, hogy nehezen tud kézzelfogható üzleti értéket felmutatni az AI alkalmazásából. A lemaradás oka nem feltétlenül a technológiában, hanem annak szervezeti beágyazásában keresendő.
A vállalati AI-projektek elakadása mögött döntően három tipikus mechanizmus húzódik meg: az elvárásbeli szakadék, amikor a felsővezetés stratégiája nem fordul le a napi feladatok nyelvére; a bizalmi deficit, amikor a dolgozók bizonytalanok az AI által előállított eredmények ellenőrzésében és felelősségében; valamint a mérési hiány, amikor a cégek mérések és visszacsatolási mechanizmusok híján nem tudják, hol akad el az adaptáció.
Mit jelent mindez a következő évekre?
A következő két-három évben a vállalatoknak egyszerre kell felkészülniük azokra, akiknek az AI átveszi a feladatait, azokra, akiknek kiegészíti a munkáját, és azokra is, akiknek a munkája egyelőre kevésbé változik. Rövid távon a meglévő munkakörök feladatainak újragondolására és a hatékonyságnövelési lehetőségek kiaknázására van szükség, hosszú távon az önállóbb, ágens alapú AI-rendszerekre épülő munkafolyamatok kipróbálására. Ehhez egyértelműen el kell választani, mely feladatokat veheti át az AI, és hol marad nélkülözhetetlen az emberi döntéshozatal.
A felkészítésnek túl kell mutatnia az eszközök alapvető használatának elsajátításán: a dolgozóknak azt is érteniük kell, hogyan változik a saját szerepük. A versenyelőnyt egyre kevésbé önmagában az AI bevezetése, sokkal inkább az határozhatja meg, hogy egy szervezet mennyire képes összehangolni az emberi tudást a technológia lehetőségeivel.
