Húsbavágó csapást szenvedhet Trump: keményen megköthetik az elnök kezét
A november 3-i amerikai félidős választás közeledtével egyre valószínűbb, hogy a republikánusok elveszítik képviselőházi többségüket, ami alapvetően átalakítja Donald Trump elnök törvényhozási mozgásterét. Bár a közbeszéd a várható vereséget jellemzően az iráni háborúnak és az üzemanyagárak emelkedésének tulajdonítja, a választási esélyek alakulása ennél összetettebb képet mutat.
Február 28. óta, amikor az Egyesült Államok és Izrael megkezdte az Irán elleni csapásokat, az amerikai benzinárak nagyjából 45 százalékkal emelkedtek, az éves infláció pedig szeptemberben 3,7 százalékra gyorsult. A demokraták képviselőházi többségének esélye a fogadópiacokon azonban már a háború előtt, február 27-én is 81 százalék volt, és azóta 90 százalékra emelkedett. A kongresszusi pártpreferenciát mérő felmérésekben a demokraták előnye a februári 5,5 százalékpontról mintegy 9,6 százalékpontra nőtt.
Az amerikai politika visszatérő mintázata, hogy a félidős választáson a szavazók szinte mindig az elnök pártját büntetik. 1946 óta húsz félidős választást tartottak, és az elnök pártja mindössze két alkalommal, 1998-ban és 2002-ben tudta növelni képviselőházi mandátumainak számát, az átlagos veszteség nagyjából 26 hely volt. A republikánusok 2024-ben 220 helyet szereztek a 435 fős kamarában, a többséghez 218 szükséges, így már nettó három mandátum elvesztése is elég a többség elvesztéséhez.
A Szenátusban a legtöbb törvényjavaslat elfogadásához a filibuster szabálya miatt gyakorlatilag 60 szavazat kell, az átfogó adó- és kiadási csomagok fő eszköze pedig a költségvetési egyeztetési eljárás, amely egyszerű többséggel is elfogadható. Trump eddig kétszer élt ezzel a lehetőséggel, a One Big Beautiful Bill Act és a Secure America Act esetében. Ha a demokraták megszerzik a képviselőházi többséget, ez az út is bezárul, mert az egyeztetési eljárásban tárgyalt javaslatot mindkét kamarának el kell fogadnia.
A képviselőházi többség elvesztésével a bizottságok vezetése a demokratákhoz kerül, amelyek vizsgálatokat indíthatnak a Trump család üzleti ügyeiben, és alkotmányos vádemelést is kezdeményezhetnek. Az elnök tényleges elmozdításához azonban a Szenátusban kétharmados többség kellene, így egy ilyen eljárás közvetlen gazdasági hatása vélhetően korlátozott maradna. A Szenátus gazdasági jelentősége elsősorban a kinevezésekben rejlik, hiszen a szövetségi bírák és a Fed kormányzótanácsának tagjai szenátusi jóváhagyással léphetnek hivatalba.
Trump mozgástere elsősorban a végrehajtói hatáskörben hozható döntésekre szűkül: a vámpolitikára, a külpolitikára és a szabályozásra. Bár a Legfelsőbb Bíróság februárban elvette az IEEPA-t mint jogalapot, a kormányzat napokon belül 10 százalékos általános vámot vezetett be, júliusban pedig ezt 60 országra kivetett, 10 és 12,5 százalék közötti vámokkal váltotta fel. Egy demokrata többségű Kongresszus ezt nehezen tudná visszafordítani, mert az elnöki vétó felülbírálásához mindkét kamarában kétharmados többség kellene.
Makrogazdasági szempontból a legfontosabb következmény a jelenlegi fiskális pálya tartós fennmaradása lehet, mivel demokrata többségű Képviselőház mellett aligha fogadható el újabb republikánus adócsökkentés vagy a jóléti kiadások jelentős visszavágása. A költségvetési kockázatok elsősorban a határidőkhöz kötődnek: a szeptemberben megszavazott átmeneti finanszírozás december 11-ig biztosítja a kormányzat működését, és az adósságplafon ismételt megközelítése komoly alkualapot teremthet. A félidős választás így gazdasági szempontból kevesebbet változtathat, mint amit a háború körüli politikai vita sugall.
