Francois Villeroy de Galhau váratlan távozása a francia jegybank éléről
2026. február 09-én François Villeroy de Galhau, a Banque de France elnöke, bejelentette, hogy június elején, második mandátuma előtt egy évvel lemond posztjáról. Ezzel egyben távozik az Európai Központi Bank Kormányzótanácsából is, ahol közel egy évtizeden át aktívan részt vett a monetáris politika alakításában. Ez a döntés nem csupán Villeroy személyes életére, hanem szélesebb politikai és gazdasági összefüggésekre is hatással van, hiszen a következő jegybankelnököt Emmanuel Macron fogja kinevezni, ezzel befolyásolva az EKB erőviszonyait is.
A lemondás bejelentése a párizsi jegybank épületében, a Hotêl de Toulouse folyosóin már hetek óta pletykák tárgyát képezte, ám hivatalos megerősítése mégis meglepetésként érte a munkatársakat. Villeroy január 29-én tájékoztatta Emmanuel Macron francia államfőt és az akkor gazdasági minisztert, Roland Lescure-t a döntéséről, amelynek időzítése tudatos volt, mivel a jegybank 2028-ig szóló stratégiai tervének véglegesítése után történik a távozás.
A jegybankelnök döntését azzal indokolta, hogy átveszi az Fondation Apprentis d’Auteuil elnöki tisztét, amely a hátrányos helyzetű fiatalokat segíti, és Franciaország egyik jelentős gyermekvédelmi és oktatási intézménye. Villeroy megfogalmazása szerint ezt önkéntes vállalásként, a közjó érdekében tett lépésnek tartja. A jelenlegi elnök, Jean-Marc Sauvé júniusban távozik, így a következő vezető személye kulcsfontosságú lehet az intézmény számára.
Az elmúlt évek során Villeroy több jelentős eredményt is felmutatott, beleértve a női képviselet növelését a jegybankban, valamint azt, hogy a Banque de France a G20 országok között a legzöldebb központi bankká vált. Emellett aktívan részt vett a digitális euro projektben is, túlmutatva a monetáris politikán. Sikerült növelnie a jegybank iránti lakossági bizalmat, amely a tíz év alatt 50%-ról 69%-ra emelkedett.
Villeroy távozásával szemben a pénzforgalom csökkenése miatt végrehajtott létszámcsökkentés viszont feszültségeket okozott az intézményen belül. Villeroy de Galhau távozása az EKB Kormányzótanácsából is fontos változást jelent, ahol a monetáris politikai vitákban jelentős szerepet játszott. A Les Echos információi szerint pragmatikus megközelítése volt, amely megpróbálta egyensúlyban tartani a fiskális ortodoxiát és a gazdaságélénkítési politikákat.
Búcsúlevelében kifejtette, hogy az infláció elleni küzdelem győzelemmel zárult, ugyanakkor rámutatott arra, hogy a nemzetközi bizonytalanságok még mindig jelentősen befolyásolják a gazdaságot. Christine Lagarde, az EKB elnöke személyesen méltatta Villeroy hozzájárulását, hangsúlyozva a francia és európai közérdekben végzett szolgálatát.
A lemondással párhuzamosan a következő jegybankelnök személye is a politikai spekulációk kereszttüzébe került. Két lehetséges utód neve merült fel: Benoît Coeuré, aki korábban az EKB igazgatóságának tagja volt, és Emmanuel Moulin, az Elysée-palota főtitkára. A kinevezési folyamat során figyelembe kell venni a politikai időzítést is, hiszen Macron számára kényes lehet egy ilyen fontos tisztség elvesztése.
Ezzel a döntéssel tisztázódott, hogy a Banque de France új vezetőjét még Macron nevezi ki, ami a jegybank és az EKB jövőjére is kihatással lehet, különösen Christine Lagarde várható távozásának idején, amely 2027-ben következhet be.
