VIG: Nem pár százalékon fog múlni, hogy beengednek-e minket az eurózónába
A magyar kötvénypiac már jelentős részben beárazta az euróbevezetéshez vezető pálya pozitív hatásait – mondta Bakos Ádám, a VIG Alapkezelő kötvény üzletágvezetője a Portfolio Back to Europe konferenciáján. A szakember szerint „a nagy része a kötvénypiaci ralinak már lezajlott”.
Bakos rámutatott: Magyarország volt már közelebb a konvergenciakritériumok teljesítéséhez, jelenleg elsősorban az államadósság és a költségvetési hiány oldalán van szükség további lépésekre, és várhatóan éppen a fiskális mutató lesz a legkritikusabb terület. Hozzátette ugyanakkor, hogy az uniós döntéshozók általában rugalmasan értékelik a kritériumokat, hiszen az EU érdeke is, hogy minél többen csatlakozzanak. Az ERM II-be való belépéskor még nem szükséges valamennyi feltételt teljesíteni, és korábban is akadt példa arra, hogy külső sokkok vagy átmeneti eltérések mellett engedélyezték a csatlakozást. Mint fogalmazott: „ha az irány jó, akkor valószínűleg nem pár százalékon fog múlni, hogy beengednek-e minket az eurózónába.”
A szakember arra is figyelmeztetett, hogy aki most meg akarja mondani, négy év múlva hol lesz a forint árfolyama és milyen szinten történhet a csatlakozás, az „varázsló”. Hozzátette: az alacsonyabb inflációs cél mellett a stabil árfolyam szerepe felértékelődik, és a forint a mostani erősödés ellenére is jóval kisebb reálfelértékelődést produkált, mint több olyan régiós deviza, amelynek országa később vezette be az eurót. Ezért összességében inkább stabilabb forintárfolyamra számít.
Bakos az euróbevezetés egyik legfontosabb hatásának a hitelminősítések javulását nevezte. Az euróbevezetésre készülő országok jellemzően már a csatlakozás előtt fegyelmezettebb költségvetési politikát folytatnak, javítják közpénzügyeiket és mérséklik a makrogazdasági volatilitást, amit a hitelminősítők is értékelnek. Az euróbevezetés 1-2, adott esetben több kategóriányi felminősüléssel is jár – emelte ki. „A konvergencia nagyrészt a bevezetés előtt valósul meg, erre jár egyfajta hitelminősítői jutalom is.”
Az eurózóna bővülésének történetét áttekintve rámutatott, hogy az a különböző válságok ellenére folyamatosan bővült: Szlovákia például 2009-ben, a globális pénzügyi válság közepén, Észtország pedig 2011-ben, az euróövezeti adósságválság idején vezette be a közös pénzt. Egyik legfontosabb tapasztalat szerinte az, hogy ahol egy ország hivatalosan kitűzött egy céldátumot, ott az euróbevezetés jellemzően rövid időn belül meg is történt. Két kivételt említett: Lengyelországot, ahol a 2011-re tervezett csatlakozást elsodorta az eurózóna válsága, illetve Litvániát, amely eredetileg 2007-ben vezette volna be az eurót, végül csak évekkel később csatlakozott. Az ERM II-be való belépés után ugyanakkor „általában már nincs visszaút”, és az országok jellemzően a lehető leghamarabb bevezetik a közös pénzt.
Magyarország számára nehéz tökéletes régiós párhuzamot találni, mivel a korábbi eurócsatlakozók többsége már a belépés előtt jóval kötöttebb árfolyamrendszert működtetett, mint Magyarország jelenleg. Bakos szerint ebből a szempontból Szlovákia kínálja a leginkább használható összehasonlítást. Felidézte azt az érvelést is, miszerint csak akkor volna célszerű csatlakozni, amikor az egy főre jutó GDP eléri az uniós vagy euróövezeti átlag mintegy 90 százalékát, a korábbi csatlakozók tapasztalatai azonban széles skálán mozognak: Portugália 85 százalékos fejlettségi szintjétől Bulgária 68 százalékos szintjéig terjedtek. Az, hogy minél fejlettebb állapotban vezessük be a közös fizetőeszközt, önmagában semmit sem garantál – vonta le a konzekvenciát.
A sikeres átállás egyik gyakran alulértékelt feltétele a társadalmi támogatottság. A később csatlakozó országok jelentős részében az euró támogatottsága ma magasabb az eurózóna átlagánál: Szlovákiában, Észtországban, Szlovéniában és Litvániában is többen támogatják a közös pénzt, mint az eurózóna egészében. A bevezetést követően több országban átmenetileg csökkent ugyan a támogatottság, de ezt gyakran külső sokkok, például a pénzügyi válság magyarázták. Hosszabb távon inkább az látszik, hogy az emberek fokozatosan megszokják és egyre inkább elfogadják az új fizetőeszközt.
Bakos végül egy figyelmeztetéssel zárta előadását az euróbevezetés egyik legnagyobb, politikai természetű kockázatáról. Az alacsony infláció ugyanis visszafogottabb bérnövekedést is jelent, és kérdés, hogy ilyen környezetben mennyire marad fenn az euró magas társadalmi támogatottsága.
