Felsejlett az európai adósságválság réme: rengeteg állampapíron ülnek a bankok, és ezek egyre kevesebbet érnek
Az euróövezeti államkötvény-hozamok meredek emelkedése, vagyis a kötvények piaci árfolyamának jelentős esése újra felszínre hozta a másfél évtizeddel ezelőtti adósságválság rémképét. Elemzők és befektetők szerint ugyanakkor a bankszektor ma lényegesen ellenállóbb, mint akkor volt, noha korántsem sebezhetetlen.
Az euróövezeti bankok nettó állampapír-állománya a válság óta megduplázódott, és 2026 júniusának végén elérte a 4300 milliárd eurót. A tőkepufferek ennél is nagyobb mértékben növekedtek, így az államkötvény-kitettség és a veszteségfedezetre szánt tőke aránya a 2013-as 2,7-ről 2,5 alá csökkent. Minél alacsonyabb ez a mutató, a pénzintézetek annál jobban képesek elviselni az állampapírok árfolyamesését.
A 2010-es évek válsága óta az Európai Unió átalakította a bankfelügyeleti rendszert, az Európai Központi Bank pedig új beavatkozási eszközöket kapott, miközben a bankok – részben az éveken át tartó rekordnyereségnek köszönhetően – megerősítették védelmi vonalaikat. Ennek ellenére az államadóssággal kapcsolatos aggodalmak az elmúlt hat hétben mintegy 10 százalékos esést okoztak az európai bankrészvények árfolyamában, ami ötszöröse a szélesebb piac tőzsdei gyengülésének. A francia nagybankok esetében az árfolyamcsökkenés a 17 százalékot is elérte.
Franciaország, az euróövezet második legnagyobb gazdasága jelenleg a vihar középpontjában áll, mivel az ország adósságszolgálati költségei 25 éves csúcsra emelkedtek, a költségvetési hiány magas, a társadalmi feszültségek éleződnek, a 2027-es elnökválasztási közvélemény-kutatásokat pedig a szélsőjobboldali és szélsőbaloldali jelöltek vezetik.
Az Axiom Alternative Investments és a WisdomTree számításai szerint a nagy francia bankok hazai államadósság-kitettsége a legmagasabb minőségű tőkéjük 15-30 százalékát teszi ki, szemben az olasz bankokra 2011–2012-ben jellemző, több mint 100 százalékos aránnyal.
A bankok számára fontos védvonalat jelent, hogy az államkötvény-portfóliók 60 százalékát ma már bekerülési értéken tartják nyilván, ami a korábbi szint háromszorosa. A lejáratig tartott eszközként besorolt kötvényeknél nem kell elszámolni az árfolyamesésből eredő veszteséget, hacsak a bank nem kényszerül az értékpapírok eladására.
Egy elemző szerint ez a kockázat csökkent, mivel a bankok ma már kevésbé támaszkodnak a rövid távú finanszírozásra. Egy másik elemző ugyanakkor arra figyelmeztetett, hogy a befektetők számára nem közömbös, ha a portfóliókban jelentős nem realizált veszteség halmozódik fel, hiszen ez tartós fennállás esetén ronthatja az intézmények kockázati megítélését.
Az államkötvény-hozamok emelkedése közvetlenül is terheli a bankokat, mivel az intézmények saját forrásbevonási költségei az állampapírhozamok feletti felárral növekednek. A francia bankok az EU legnagyobb kötvénykibocsátói a nagybani piacon, így a tartósan magasabb hozamkörnyezet minden refinanszírozásnál növeli a forrásköltségeiket, a nyomás pedig folyamatosan kumulálódik. Egy korábbi bankfelügyelő ezt azzal egészítette ki, hogy a bankok egyre agresszívabban versenyeznek a betétekért, ami szintén a finanszírozási nyomást tükrözi.
