Kisebb lakások kellenek: demográfiai fordulat írja át az amerikai lakáspiacot
Az Egyesült Államokban egyre több felnőtt él közös háztartásban, miközben az átlagos háztartásméret évtizedek óta nem látott mértékben zsugorodik. A látszólagos ellentmondás mögött olyan demográfiai átrendeződés húzódik meg, amely alapvetően formálja át a lakáspiaci keresletet.
A jelenség első ránézésre paradoxnak tűnhet. Bár a szüleikkel együtt élő felnőtt gyermekek száma nő, a házaspárok pedig az alacsonyabb válási aránynak és a hosszabb várható élettartamnak köszönhetően tovább maradnak együtt, az átlagos háztartáslétszám mégis csökken. Ennek oka, hogy a háztartásonkénti gyermekszám drámaian visszaesett – 2010 és 2025 között 100 háztartásra vetítve 63-ról 51-re –, miközben az egyedül élő idősek aránya meredeken emelkedik.
Az átlagos háztartásméret 2010 óta 2,54-ről 2,42 főre csökkent. A teljes, háztartásonkénti 0,12 fős mérséklődést a kevesebb gyermek okozza. A több együtt élő felnőtt háztartásonként 0,06 fővel növeli a létszámot, ami éppen ellensúlyozza a népesség elöregedéséből fakadó, ugyancsak 0,06 fős csökkenést, így a felnőttek háztartásonkénti száma végül változatlanul 1,91 maradt.
A jelenség mögött jelentős halasztott kereslet rejlik, hiszen a 4,3 millió hiányzó háztartás tagjai bérlőként vagy vásárlóként akkor költöznének önálló otthonba, ha megtalálnák a számukra megfelelő méretű és árú lakást. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a kínálati oldalnak alkalmazkodnia kell a megváltozott igényekhez.
A kisebb létszámú háztartások – különösen az egyedül élő idősek, valamint a gyermektelen vagy kevés gyermeket nevelő fiatal családok – egyre inkább a kisebb alapterületű otthonokat keresik. Az elemzők szerint az ingatlanfejlesztőknek érdemes lehet a vásárlók által könnyebben feladható helyiségek rovására csökkenteniük a lakások alapterületét.
