Óriási gazdasági háború küszöbén állunk: veszélyben a magyar és európai munkahelyek
Európa sokáig abban bízhatott, hogy vállalatai fejlettebb technológiával és jobb minőségű termékekkel tartják meg vásárlóikat az olcsóbban termelő kínai versenytársakkal szemben. Ez az előny azonban egyre több területen olvad el: a kínai gyártók már az innovációban és az automatizálásban is komoly versenyt diktálnak. Ennek következménye európai gyárbezárások, munkahelyek megszűnése és a felhalmozott mérnöki, gyártási tudás elvesztése lehet.
Az Európai Unió és Kína közötti kereskedelmi feszültségeket egyre nehezebb pusztán vámvitákkal rendezni, a kínai vállalatok ugyanis olyan területeken szereznek piaci részesedést, amelyek hosszú időn át biztosították az európai gyártók bevételeit. Arról, hogy erre milyen választ adhat Európa, szakértők vitáztak egy brit kutatóintézet beszélgetésén.
Már a technológiai előny is veszélyben van
A szakértők szerint a verseny új szakaszba lépett. A kínai sokk második hullámaként emlegetett folyamatban már azok az európai gyártók is piacot veszíthetnek, amelyek korábban a termékeik technológiai színvonalára támaszkodhattak. Ha ezek a cégek tartósan alulmaradnak, a megrendelésekkel együtt a termelés, a beszállítói munka és a fejlesztési feladatok is máshová kerülhetnek.
A kínai vállalatok előnyét súlyos hiba lenne kizárólag az állami támogatásokkal magyarázni. A központi és helyi támogatások, valamint a kedvező finanszírozás valóban fontos szerepet játszanak, mellettük azonban kutatási teljesítmény, mérnöki tudás és gyors innováció is áll. Különösen az automatizálás változtatja meg a verseny feltételeit: az emberek nélkül működő gyártósorokról 76 másodpercenként kerülhet le egy új jármű. Az ilyen üzemek versenyképessége egyre kevésbé vezethető vissza az olcsó munkaerőre.
Az elektromos autózás csak az első látványos ütközési pont lehet, a kínai versenynyomás más iparágakra is kiterjedhet. A gyárbezárások munkahelyeket, adóbevételeket és hosszú idő alatt felépült szaktudást tüntethetnek el, ami politikailag is meggyengítheti az érintett országokat.
A vámháborúval legfeljebb haladékot lehet venni
A kínai kihívásra azért is nehéz megfelelő választ találni, mert több probléma jelentkezik egyszerre: a jelentős kínai exporttöbblet mellett az európai gyártóknak a versenytársaik technológiai előnyével is meg kell küzdeniük, miközben biztonsági kockázatot jelenthet, ha egyes nélkülözhetetlen alapanyagok vagy alkatrészek beszerzése túlságosan függ Kínától.
Az európai ipar átmeneti védelmében szerepet kaphatnak az importkorlátozások. Érdemes különbséget tenni a támogatások ellensúlyozására szolgáló vámok és az úgynevezett védintézkedések között: utóbbiaknál azt kell vizsgálni, hogy az import jelentős növekedése súlyos kárt okoz-e a hazai termelőknek, ehhez nem feltétlenül szükséges kínai állami támogatást bizonyítani. A hálózatról tölthető hibrid autóknál például egy átmeneti kvótarendszer jelenthetne megoldást, amely más beszállító országokat is érinthetne, miközben elsősorban a gyorsan növekvő kínai importnak szabna határt.
Az ilyen védelem nagyjából három-négy évre adhatna levegőt az európai gyártóknak, ezt az időt technológiai és szervezeti megújulásra kellene fordítaniuk. Az egyes termékekre kivetett vámok ráadásul könnyen más irányba terelhetik a kínai exportot, így ha az alapvető versenyképességi különbség fennmarad, újabb és újabb területeken kell beavatkozni.
Kínai gyárak menthetik meg az európai ipart?
Érdekes ellentmondás, hogy a kínai versenytől tartó Európának közben szüksége lehet kínai beruházásokra és technológiára. Ezért jelenthet megoldást a nemzetbiztonsági szempontból érzékeny területek világos kijelölése, miközben más ágazatokban érdemes lehet aktívan ösztönözni a kínai befektetéseket. Egy európai leányvállalat létrehozása önmagában nem oldja meg a biztonsági problémákat: a tényleges működést, az adatkezelést, a szoftvereket és az irányítási viszonyokat is vizsgálni kell.
A kínai beruházások megítélése Magyarország számára is fontos kérdés. Egy-egy befektetés következményeit európai összefüggésben is mérlegelni kell: egy tagállam gazdasági érdekei mellett az unió egészét érintő biztonsági szempontok is számítanak. Európa előtt így több feladat áll egyszerre: meg kell akadályoznia, hogy a gyárbezárásokkal a termeléshez szükséges tudás és a beszállítók is eltűnjenek, javítania kell vállalatai termelékenységét, és ki kell alakítania a kínai együttműködés kiszámítható feltételeit.
